A teremtéstannak a keresztény teológián belül elfoglalt helye még nem is olyan rég sokak szemében kérdésesnek mutatkozott. Ezáltal a teremtés témaköre kissé háttérbe szorult. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, fordulat következett be. A teremtéstan mind protestáns, mind a katolikus teológiában ismét fontossá vált, mely hozzásegítette ahhoz, hogy elfoglalja az őt megillető, megbecsült helyét a dogmatikai traktátusok között. Egyre többen ismerik fel annak jelentőségét, hogy az üdvtörténet, a szövetségkötés a teremtés műve, Isten kezdete. A teremtés aktusa a Szentháromság közös tevékenysége, mely alapvetően Krisztusra és az eszkatologikus beteljesedésre irányul. Az ökológiai problémákkal való számvetés szükségessége pedig egyfajta szemléletváltozáshoz vezetett a teológiában, mely korrigálni kezdte az emberközpontú egzisztencialista teológia egyoldalúságait, és immár ismét foglalkozik a teremtés kozmológiai kérdéseivel is. A természettudományok és a teremtésteológia illetékességi határai megnyugtatóan tisztázódtak.