Castoriadis, Cornelius: A társadalom mint képzeleti intézmény

Ford. és az utószót írta Kicsák Lóránt.

Cornelius Castoriadis (1922-1997) társadalomtudományi és társadalomontológiai elemzései a klasszikus politikai ideológiákat meghaladó alternatívát mutatnak fel társadalmi-történelmi létezésünk megértésében, elméleti alapot biztosítanak a gyakorlati cselekvésnek a társadalom megváltoztatásában. Egy olyan korban, melyet az apátia és a konformizmus ural, és eláraszt a jelentéstelenség, Castoriadis a társadalmi megújulást az értelemadás és formateremtés feladatának felvállalásában, az egyéni és közösségi autonómia kiteljesítésében látja.
Valószínűleg az a vezérgondolat ragadja magával az olvasókat és kutatókat, mely egyenes következménye filozófiai alapvetésének, s amellyel nem reményt akar adni az illúzióit vesztett társadalmaink számára, hanem - a görögökhöz hasonlóan, akik pontosan tudták, remélni igazán nincs mit a létben, ezért még intenzívebb cselekvéssel töltötték életüket - a problémák megoldására ösztönöz a közügyekben való aktív és tudatos részvétellel. Mert a társadalmak megújulási képessége a társadalmi képzelőerőn és a képzetes társadalmi jelentések teremtésén múlik, aminek feltétele az uralkodó, központi jelentések nyilvános kérdőre vonása, és új jelentések alkotása.