Egy öngyilkosság titkáról szól Javier Marías regénye, mellyel a spanyol szerző berobbant a világirodalomba: sorra nyerte a díjakat, s a művet egy szakmai zsűri az elmúlt húsz év egyik legjobb spanyol prózai írásának ítélte. A regény narrátora egy diplomáciai tolmács, aki az őt körülvevő emberek minden gesztusát, rezdülését, szavát hol tudatosan, hol önkéntelenül is „lefordítja” és értelmezi, s közben a házasságáról, a férfi-nő viszonyról, a felelősségről, az idő természetéről töpreng. Ezzel párhuzamosan izgalmas cselekmény is kibontakozik: a főhős-narrátor nem akarja tudni a tragikus igazságot, s mégis, szinte akarata ellenére felderíti családja nagy titkát: hogy miként halt meg apjának első felesége, s hogyan lett öngyilkos a második. Ezt a történetet színezik a cselekménybe beszüremkedő, pikáns, erotikus vagy humoros-szatirikus epizódok, amelyek ugyanazt a témát variálják: valaki, talán csak véletlenül, elmesél egy titkot, a címzettje vagy akaratlan fültanúja pedig kíváncsi, s ugyanakkor menekül is a történet elől, mert fél, hogy a beavatás által ő maga is bűnrészessé válik. Javier Marías szuggesztív, hajszálpontos megfogalmazásokra törekvő elbeszélői stílusával egészen finom lelki rezdüléseket ábrázol, s ugyanakkor feltárja a fordítás-tolmácsolás-értelmezés nehézségeit: az élet történéseit – sugallja – elbeszélésekké változtathatjuk, de maga a valóság mindig kisiklik a markunkból.