Fromm, Erich: A szeretet művészete

Hatoodik kiadás.

Sorozat: Lélek-kontroll.
Ford.: Várady Szabolcs.

Csalódás éri e könyv olvasóját, ha azt reméli, hogy könnyen megtanulhatja belőle a szeretet művészetét. Ellenkezőleg, ez a könyv azt akarja megmutatni, hogy a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet, függetlenül attól, hogy milyen fokáig jutott el az érettségnek. Arról akarja meggyőzni az olvasót, hogy akárhogyan törekszik is a szeretetre, ha nem igyekszik teljes személyiségét minden erejéből gyümölcsözővé fejleszteni, szükségképpen kudarcot vall; hogy az egyéni szeretet nem nyújt kielégülést, ha hiányzik az embertársunk iránti szeretet képessége, a valódi alázat, bátorság, hit és fegyelem. Az olyan kultúrában, amelyben ezek a tulajdonságok ritkák, a szeretet képessége is csak ritkán fejlődhet ki. Vagy hát kérdezze meg akárki önmagától: hány igazán szerető embert ismert meg életében?
A feladat nehézsége azonban nem szolgáltathat okot rá, hogy ne próbáljunk meg tisztába jönni a nehézségekkel éppúgy, mint a megoldás feltételeivel. Szükségtelen bonyodalmak elkerülése végett igyekeztem a lehető legkevésbé szakmai nyelven tárgyalni a kérdést. Ugyanezért csak elvétve hivatkozom a szeretet irodalmára. Egy másik problémára nem találtam teljesen kielégítő megoldást: hogy tudniillik elkerüljem az előző könyveimben kifejtett eszmék ismétlését. Főként az Escape from Freedom, a Man for Himself és a The Sane Society olvasói fognak találkozni olyan gondolatokkal, amelyeket már ezekben a korábbi könyveimben is kifejtettem. Mindamellett A szeretet művészete korántsem elsősorban összefoglalás. Számos gondolatot tartalmaz a korábban kifejtetteken kívül is, és magától értetődik, hogy olykor a régebbieknek is új távlatot ad az a tény, hogy most valamennyi egyetlen témára, a szeretet művészetére összpontosul.