"A 'romlatlan', 'elfogulatlan szem' nem egyéb, mint mítosz" - írja Gombrich. Kis túlzással mondható, hogy ebben a könyvben minden sor ezzel függ össze.
A könyv másik aspektusa a kép kategoriális szerkezetének meglelése, amelyről még mindig keveset tudunk, de azt például gyanítjuk, hogy a nyelv mint analógia nem használható a képi kommunikáció leírására.
A kötetbe gyűjtött tanulmányok egyébként csak látszólag foglalkoznak a művészeti alkotásokkal. Legyen szó festményről vagy fényképről, grafikáról vagy szőnyegbe szőtt képről, ezeket a műalkotásokat (műtárgyakat) nem művészeti alkotásként elemzik, hanem olyan jelentéses vagy éppen kommunikatív jelenségként, amelyek valami módon vonatkoznak a világra, a világ egy darabjára és 'mondanak' valamit róla, például az 'állítás' értelmében vagy másként. Itt ugyanis az a cél, hogy - elsősorban az empirikus - kommunikációkutatás számára értelmezési keret álljon elő.
Az első kiadás óta eltelt több mint húsz év nem egy újdonsággal szolgált a képek kutatásában is. Ezért e második kiadás a korábban is érzékelhető, de mára hangsúlyosabbá vált trendet emeli ki, a logika megjelenését a képek kutatásában.