Fényképezte Nagy Károly Zsolt

A Fiumei úton, a Nemzeti Sírkert és a hamarosan Sorsok Házaként megnyitó egykori Józsefvárosi pályaudvar között, az elkanyarodó villamospályát követve egy keskeny utca nyílik. Aki ismeri, többnyire az is hibásan, útként említi, holott valójában csak utca a Salgótarjáni, ráadásul pár száz méterrel később véget is ér. Aki folytatja útját a villamossínek melletti gazos ösvényen, nem sokkal később az MTK stadionjánál, majd a Hungária körútnál bukkanhat ki. Érdemes azonban megállni annál a toronyszerű építménynél, amely az aszfaltcsík végénél magához vonzza a tekintetünket. Mögötte Budapest, de talán egész Közép-Európa funerális művészetének legértékesebb együttese rejtőzik.

A Salgótarjáni utcai zsidó sírkertet 1874-ben nyitották meg a Kerepesi úti temető egy korábban nem használt részén. Kis mérete miatt a századfordulóra gyakorlatilag betelt (ezért is vált szükségessé 1893-ban a jóval kijjebb fekvő Kozma utcai zsidó temető megnyitása), de így is reprezentatív emlékévé vált a kiegyezés utáni magyar zsidóság kultúrájának. Az utolsó, nagyobb fejlesztéseket az 1910-es években hajtották végre: ekkor épült Lajta Béla tervei alapján a bejárati kaputorony és az új szertartási épület, valamint sírhelyeket alakítottak ki a korábbi temetőudvaron is – ez ma a terület legelőkelőbb része.

Lajta Béla (1873-1920) az 1900-as évek elejétől folyamatos kapcsolatban állt a Pesti Chevra Kadisával. Egyfajta „temetői tanácsosként” lett az egylet külső szakértője: az ő szakvéleménye alapján döntöttek a temetők (a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai) műszaki és építészeti állapotával kapcsolatos ügyekben. 1904-től 1918-ig nagyvonalú megbízásokkal is ellátták (ekkor tervezte az Amerikai úti szeretetház együttesét), és ekkor kapta (1908) a Salgótarjáni úti temető kapu- és szertartási épületének a tervezési megbízásait is. Utóbbinak az archaikus építészetet is megidéző tömegei, valamint különleges anyaghasználata (eltérő textúrájú és színű anyagok, úgymint a sötétebb terméskő, csiszolt márvány, fehér mázas Zsolnay kerámia kontrasztjai) révén az építész legmonumentálisabb alkotása lett. Mindezek mellett magánmegbízásokból közel 40 síremléket is tervezett.

További képek