Asimov, I.-Silvenberg, R.: A pozitron-ember

A történet a tudományos fantasztikum eszközeivel keresi a választ egy olyan kérdésre, amelyre filozófusok generációi próbáltak már feleletet adni: mitől ember az ember? Andrew, a regény robot főhőse ugyanis ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy emberré váljon. Először a művészi hajlam támad fel benne, majd a szabadság iránti vágy, később egyre tökéltesíteni kezdi a testét, belső szerveit - szabadalmaztatott organikus műszerveivel emberek millióinak életét hosszabítja meg. Saját bankszámlát nyit, és folyamatosan harcol jogaiért, illetve élete legfőbb céljáért - hogy embernek ismerjék el. Érdekes gondolatkísérlet, semmi több - mondthatnánk, ha nem lenne olyan elgondolkoztató az egyik írói döntés, amely az Andrew ügyét tárgyaló perek valamelyikén hangzik el: "Jog szerint semmilyen tárgytól sem lehet megtagadni a szabadságot, amely elég fejlett intelligenciával bír ahhoz, hog képes legyen felfogni az elv értelmét, és kifejezni az óhaját iránta." (Baranyi Gyula fordítása) A kérdés ettől fogva már csak az, vajon képesek vagyunk-e ennyire intelligens robotokat gyártani - mert ha igen, valóban semmi jogalapunk nics arra, hogy rabszolgaként dolgoztassuk.