Sudár Balázs : A Palatics-kódex török versgyűjteményei - Török költészet és zene a XVI. századi hódoltságban

Humanizmus és Reformáció 29.

A Palatics-kódex a XVI. századi török hódoltság kulturális életének páratlan emléke. A muszlim és a keresztény kultúra közötti kapcsolatot mutatja be: hét nyelven íródott -törökül, perzsául, arabul, latinul, horvátul, németül és magyarul. A szövegek sokféle témával foglalkoznak: találunk közöttük Luther-zsoltárokat, magyar karácsonyi éneket, török verseket és dalszövegeket, de körömvágási babonákat, asztrológiai feljegyzéseket, török-perzsa társalgási zsebkönyvet, sőt Korán-kommentárokat is. A török versgyűjtemények alapján a kézirat keletkezési ideje és helye is nagy valószínűséggel meghatározható: a hódoltságban állította össze egy valószínűleg magyar származású renegát 1588/89-ben. A három nagy csoportba -muszlim klasszikus költészet, török énekmondás, klasszikus dalszövegek- sorolható versek az oszmán költészet teljes keresztmetszetét adják, s azt bizonyítják, hogy az oszmán-török kultúra még a határvidék mostoha körülményei között is virágzott. E versek éppen azt a közeget villantják fel, amelyet jeles költőnk -s egyben első törökös műfordítónk-, Balassi Bálint is jól ismert. Az antológia háttereként a hódoltsági török művelődés, az oszmán zene- és irodalomtörténet vázlatos ismertetése szolgál.