Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya

Sándor István bevezető tanulmányával.

16 oldal ff képanyaggal.

Szendrey Ákos, az 1965-ben elhunyt kiváló etnográfus műve eredetileg kandidátusi értekezésnek készült, s mind ez ideig csak az Akadémia kézirattárában volt hozzáférhető. Pedig igazi kultúrtörténeti csemege ez a boszorkányokról szóló - eddig legteljesebb - "értekezés", amelyet haszonnal és élvezettel forgathatnak a szakemberek és az érdeklődő olvasók egyaránt.
Hiszen ki ne lenne kíváncsi arra, milyen is a "magyar boszorkány", amely még csak nem is hasonlít a mesék vasorrú bábájához?
Ki ne olvasná szívesen, hogyan lehet megszerezni ezt a titokzatos "tudományt", hogyan lehet felismerni a rontót, s milyen módokon történhet a "boszorkányutazás"? Kit nem "babonáz meg", hogy megtudhatja, mely vidékeken kiket tartottak boszorkánynak, azok hogyan rontottak-kötöttek-varázsoltak, s hogy miért éppen sóval, fejszével, gatyamadzaggal lehet védekezni ellenük?
Könyvében Szendrey Ákos - a régi idők szórványos feljegyzései, a boszorkányperek jegyzőkönyvei és az újabban feltárt néprajzi adatok alapján - összegzi, elemzi és rendszerezi a bűbájosokhoz kapcsolódó sokrétű, színes hiedelemanyagot.