Dedikált példány.

Beney Zsuzsa (1930-2006) szerteágazó irodalmi munkássága mellett 70 éves koráig tüdőgyógyász szakorvosként dolgozott, valamint egyetemi tanárként bölcseletet és költészetet tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán, Pécsett és Miskolcon.

Beney Zsuzsa továbbgondolta a korábban leírtakat, újabb szempontokat talált egy-egy vers értelmezéséhez, s újabb és újabb összefüggésekre lelt az életmű egészében. Fantasztikus gondolati, logikai és érzelmi empátiával közelíti és elemzi a költő világát.
Mindenekelőtt az Eszmélet izgatja. Már több tanulmányban rögzítette változó-alakuló értelmezési kísérleteit. Most egy újabb nagy esszében szembesíti saját korábbi és új szempontjait. "Az Eszmélet - írja a szerző - a versértelmezésnek olyan kérdéseit veti fel, melyekkel a 20. századi líra megszületése előtt aligha találkozhatunk. Mindent megváltoztat eddigi versértelmezési gyakorlatunkban: elfogadtatja, el kell, hogy fogadtassa velünk azt, hogy a mindennapi szöveg szavaival írott vers, ráadásul a 20. század egyik leginkább érthető nyelven szóló költőjének alkotása, természeténél, jellegénél fogva racionálisan megérthetetlen. Ugyanakkor pedig semmi más módon, mint a racionális megértés útján nem közeledhetünk hozzá." Ezt a hipotézist bizonyítja mindvégig az elemző-értelmező, persze egy percig sem fogadva el az érthetetlenség tényét. Úgy véli, a költeményen végighúzódik a polaritásos szerkezet, mely a "rejtélyességét" is magyarázza. József Attila képeiben egyszerre van jelen a kint és bent, a társadalom és az én, az objektív és a szubjektív. Az olvasó a költő természetes nyelvének tekinti a képeket, észre sem veszi, hogy a képek metaforák is egyben. Beney Zsuzsa éppen József Attila metaforikus szerkezeteire hívja fel a figyelmet. Mert az értelmezést általában gondolati síkon kíséreljük meg, holott a képalkotásból kellene kiindulni.