Hosszan fejtegethetném, hogy ez a tanulmány miről nem szól. A lehetséges és valóságos "nem"-ek közül csak kettőt említek. Nem szól magáról a világgazdasági válságról, és mellőzi a felsorakoztatott szerzők élettörténetét, valamint életművük egészének ismertetését is: Mindössze egyetlen szerény célja van. Szeretné bemutatni, hogy a magyar szellemi közélet miként válaszolt a világválságra. Körképet szeretne nyújtani arról a problematikáról, amelyet a magam részéről a huszadik század legnagyobb szellemi kihívásának és egyúttal vízválasztójának tartok. Amikor hozzákezdtem az anyag gyűjtéséhez, még abban sem voltam biztos, hogy vajon a magyar tudományos és közéleti szereplők válaszoltak-e rá egyáltalán. E témával ugyanis eddigi olvasmányaim során - a politikai reakciókat nem számítva - nem találkoztam, ami érthetővé teszi kíváncsiságomat, de kezdeti bizonytalanságomat is. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor azt láttam, hogy tucatjával jelentek meg a kérdésről könyvek és brosúrák, a folyóiratok pedig tele voltak a válság jellegét, különféle oldalait, tüneteit, részleteit taglaló cikkekkel. Mi több, országos vita kerekedett a válságkezelés, valamint az ettől elválaszthatatlan állami-politikai kérdésekről. Így a téma menet közben átalakult. Már nem az volt a kutatás tétje, hogy vajon a magyar közélet "világválságként" érzékelte és értékelte-e a hazai súlyos mizériát, hanem az, hogy ezt vajon milyen színvonalon tette? Egyúttal átalakult a feldolgozás mikéntjé- nek a kérdése is. Nem az eredetileg vélelmezett "kevés", hanem a "túl sok" problémája merült fel.