"A VVK-küzdelmek végére, ha viták közepette is, de kialakult a keret: Géczi, Aczél, Novák, Mátrai, Páncsics, Horváth, Dalnoki, Juhász, Vilezsál, Orosz, Perecsi, Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr., s a három kísérő, Végh Aladár elnök, Dóka György gyúró és jómagam. Egyetlen kérdőjel volt: Rátkai Laci. Orvosa volt az, aki határozottan lebeszélt bennünket arról, hogy magunkkal vigyük. Így jött azután, előlegezett bizalomból abban a reményben, hogy egy ilyen túra emberileg is érlel rajta, Németh Miki. (Persze voltak, akiknek rosszul esett a dön­tés. Nincs bölcse a világnak, aki ilyenkor mindenkit meg­nyugtató igazságot tehet. Éppen ezért nagyra becsülöm Havasit, akinek fájt ugyan, hogy itthon maradt, de erőt vett magán, és szorgalmasan edzett közben. Vissza is ke­rült a csapatba. Kár, hogy meggondolatlanságai zavarják egyenletes fejlődését.)"