Fordította és az utószót írta Szerémy György.

Az idős, főműveit (Filozófia, 1-3. köt.; Az igazságról című több mint ezeroldalas monográfia - magyarul nem olvashatók) már közreadott Jaspers 1964-ben vállalkozott arra, hogy a baseli televízióban filozófiai propedeutikát nyújtson - igen széles nagyközönség számára. Ez a kései, érett remeklés nem a filozófia alapkérdéseit boncolja, nem a klasszikus, nagy filozófiai alapproblémákat mutatja be, nem a filozófiai fogalmak, kategóriák, terminusok és összefüggések elemzéseit tartalmazza, hanem - roppant eredetien, bizonyos szempontból Szókratészhez visszanyúlva - a filozofálás mikéntjébe vezet be (erre utal a mű eredeti, a magyar kötetben nem feltüntetett /!/ címe is: Kleine Schule des philosophischen Denkens). Vagyis azt teszi, amit Kant szerint egyedül lehetséges: nem tanítja a filozófiát, hanem ahhoz segít hozzá, hogy ki-ki filozofáljon. Ehhez a célkitűzéshez képest alakult a mű felépítése, szerkezete is. Az előadások mindig egy-egy köznapi problémából, "életes" kérdésből indulnak ki. A kozmosz csodái, az élet mibenléte, a történelem "értelme", a jelenkor megítélhetősége, az ember "mint olyan", a politika, a lélek, a nyilvánosság stb. tárgyaltatnak meg (sokszor dialógusok segítségével), a köznapi tudat fogalmaival és módján. Majd jön a filozófiai kérdésfeltevések sokasága: miként lehet e "dilettáns" megközelítéseket, állításokat, képzeteket és koncepciókat igazán filozofikusan megfogalmazni, megvizsgálni, részeire bontani és nagyobb összefüggésekbe állítani, vele kapcsolatban további kérdéseket feltenni, a bennük rejlő igazi problémákat felszínre hozni stb.? Az olvasót természetesen a tárgyi vizsgálódás köti le, ám eközben - szinte észrevétlenül - bevezetődik, beavatódik a filozófiai gondolkodás mikéntjébe is, és épp ez a szerző célja. - A kitűnő, műfajában szinte egyedülálló kötetet széles körben érdemes ajánlani, filozófiai "kezdők" és iskolázott olvasók számára egyaránt.