1917-ben ​​Oroszországban megtörtént az, amire senki sem számított: megbukott a cári rendszer, a hatalmat Ideiglenes Kormány vette át, Lvov herceg vezetésével. Az új kormány szerette volna dokumentálni, hogy hogyan és mi történt a vészterhes napokban Pétervárott és az ország egyéb részein, ezért vizsgálóbizottságot alakított. Ennek a bizottságnak volt tagja a híres költő, Alekszandr Blok. Nem másról szól ez a kis könyv, mint Európa egyik utolsó diktatúrájának agóniájáról. A cári hatalom nemcsak meggyengült: Blok interpretációjában egyenesen inkompetenssé vált. A katonai helyzettel megbirkózni nem tudott, a parancsnokok tehetségtelenek voltak, az infrastruktúra fejletlen, demokráciáról gyakorlatilag nem beszélhetünk, ráadásul az emberek éhesek voltak. Szerző szerint a februári pétervári felkelésnek fő oka az éhség volt, nem pedig különböző politikai lobbik háttér-játszmái. S mivel a tehetetelen hatalom már kenyeret sem tudott adni a népnek, a felkelők elzavarták azt, s lemondásra kényszerítették Miklós cárt.
A világtörténelem legfurcsább puccsa volt ez. A rossz kommunikáció és közlekedés miatt a kormány tagjai nem tudták, mit csinál a másik kormánytag. A mindenki által gyűlölt Protopopov belügyminisztert pedig meg akarták ölni, hátha ettől lecsillapodik a nép. Társadalomtörténetileg is érdekes az 1917-es pétervári forradalom: értelmiség és munkásság egymásra talált (pedig ettől óvták a cárt az Ohrana jelentései), és együtt vonult, majd maguk mellé állították a hadsereget is.
Alekszandr Blok kis terjedelmű, ám forrásértékében annál nagyobb könyvét azoknak ajánljuk, akik már rendelkeznek bizonyos ismeretekkel a huszadik századi orosz történelem eme szakaszáról, s szeretnék azt, valamilyen okból, elmélyíteni.