Mayer, Emeran: A bél-agy kapcsolat

A testünkön belüli rejtett kommunikáció hatása hangulatunkra, döntéseinkre és egészségi állapotunkra

Ha ​valaha előfordult már velünk, hogy a félelemtől vagy az idegességtől összeszorult a gyomrunk; hogy a stressz hatására hasmenés tört ránk, nem bírtunk enni, vagy éppen a szokásosnál jóval többet ettünk; hogy egy égbekiáltó igazságtalanság láttán szabályosan émelyegni kezdtünk, akkor személyes tapasztalatunk is van arról, hogy az agyunk és az emésztőrendszerünk szoros kapcsolatban áll egymással, és a kettő között élénk kommunikáció zajlik. Ezt a kapcsolatot nyelvünk is hűen tükrözi – gondoljunk csak az olyan beszédes metaforákra, mint például, hogy „nem tudja megemészteni”, „gyomorforgatóan viselkedik”, „be van tojva” stb. Már az ókori tudósok is tisztában voltak vele (Hippokratésztől Paracelsusig), hogy amennyiben a bélrendszerben felborul a kívánatos egyensúly, annak az egész szervezet, így többek között a psziché egészségromlása lehet a következménye – ám erről a tényről a nyugati orvoslás hosszú időn át hajlamos volt megfeledkezni.
Az utóbbi évek döbbenetes kutatásainak köszönhetően azonban a bél-agy kapcsolat ismét a figyelem középpontjába került, s már azt is tudjuk, hogy a bélrendszer a benne élő mikrobákkal szoros kölcsönhatásban képes befolyásolni alapvető érzelmeinket, viselkedésünket, sőt, számos döntésünket is – és távolról sem csak azokat, amelyek az ételekkel függenek össze. Mint ahogy az átélt érzelmeink is közvetlenül hatnak emésztőrendszerünk állapotára és egészségére.