categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Beccaria, [Cesare] : A bűnökről és büntetésekről
- description
- additional information
Az 1834-ben, Zágrábban kiadott mű reprint kiadása.
A felvilágosodás korának jelentős gondolkodója, Cesare Beccaria olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője volt, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotásában a „Bűnökről és büntetésekről” (Dei Delitti e Delle Pene) (1764) című írásában – mely nagy visszhangot váltott ki a maga korában –, felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében, megfogalmazta, hogy a halálbüntetés se nem célszerű, se nem szükséges, azonban mérhetetlenül romboló hatással bír az egész társadalomra.
Beccaria szerint a halálbüntetés csak két oknál fogva tekinthető elfogadhatónak: az egyik, amikor a nemzet biztonságára veszélyes elkövetőről kell dönteni, valamint anarchia esetén. Szerinte egyébként a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, azonban a „szabadságától megfosztott ember hosszas és nyomorúságos példája…a legerősebb fék a bűnök ellen.”
Beccaria művében megfogalmazza, hogy a büntetésnek és a bűncselekménynek egyaránt rögzítve kell lennie a törvényben, tehát csak olyan büntetést lehet kiszabni és csak olyan bűncselekményért, amit a törvény előre rögzít. (Ez a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege“ elve) Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait.
Beccaria művének hatására Habsburg Lipót toszkánai nagyherceg a Közép-Itália nagy részére kiterjedő államában 1786-ban törvényben szüntette meg a halálbüntetést, és a kivégzőeszközöket is megsemmisíttette.
A felvilágosodás korának jelentős gondolkodója, Cesare Beccaria olasz író, a klasszikus büntetőjogi iskola képviselője volt, kiváló büntetőjogász és tudós. Fő alkotásában a „Bűnökről és büntetésekről” (Dei Delitti e Delle Pene) (1764) című írásában – mely nagy visszhangot váltott ki a maga korában –, felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében, megfogalmazta, hogy a halálbüntetés se nem célszerű, se nem szükséges, azonban mérhetetlenül romboló hatással bír az egész társadalomra.
Beccaria szerint a halálbüntetés csak két oknál fogva tekinthető elfogadhatónak: az egyik, amikor a nemzet biztonságára veszélyes elkövetőről kell dönteni, valamint anarchia esetén. Szerinte egyébként a halálbüntetésnek nincs visszatartó ereje, azonban a „szabadságától megfosztott ember hosszas és nyomorúságos példája…a legerősebb fék a bűnök ellen.”
Beccaria művében megfogalmazza, hogy a büntetésnek és a bűncselekménynek egyaránt rögzítve kell lennie a törvényben, tehát csak olyan büntetést lehet kiszabni és csak olyan bűncselekményért, amit a törvény előre rögzít. (Ez a „Nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege“ elve) Fontosnak tartotta azt is, hogy a büntetési tétel arányos, proporcionális és nyilvános legyen. Ily módon lefektette a jogállami büntetőjog alapjait.
Beccaria művének hatására Habsburg Lipót toszkánai nagyherceg a Közép-Itália nagy részére kiterjedő államában 1786-ban törvényben szüntette meg a halálbüntetést, és a kivégzőeszközöket is megsemmisíttette.