A bécsi, cseh és morvaországi német sajtóból gyakran politikai okok miatt kiszoruló zsidó származású, de németül író szerzők ugyancsak friss levegőt hoztak a magyarországi újságírásba. Jelentős részük Magyarországon telepedett le, elsajátította a magyar nyelvet, és a 40–50-es években a német lapoknak nemcsak szerény munkatársai, hanem önálló lapalapítási kísérletekkel szerkesztői is lesznek, mint például Klein Hermann, Rosenthal Sámuel, Saphir Zsigmond. Szemléletük nyitott: a Fiatal Németország eszméit terjesztik, programjukra a magyar nemzeti érdekek szolgálata jellemző. A hazai német szerkesztők feladatuknak érezték – gyakran a lapok címében, programcikkében is megfogalmazták –, hogy a külföldet tárgyilagosan tájékoztassák a magyar viszonyokról, ezért a hír- és kulturális rovataikban sok aktuális, magyar vonatkozású írást közöltek. Jelentős politikai és kulturális missziót teljesítettek ezzel: a reformkori Magyarország gazdasági, társadalmi állapotáról adtak képet, fordításaik segítségével Eötvös, Jósika, Petőfi műveit elsőkként közvetítették Európa más népei felé. A tárcarovat vezetője, Frankenburg Adolf bevezető cikkében azt ígéri, hogy „a magyar művészet és ipar legújabb nevezetes eseményeiről” ad majd tájékoztatást. Ennek szellemében ismertették a magyar folyóiratokat, almanachokat; Széchenyi könyveit Ballagi (Bloch) Mór és Klein Hermann méltatták és mutatták be a fordítások alapján; üdvözölték a Pesti Hírlap megjelenését és beszámoltak Kossuth és Széchenyi vitáiról, a Lánchíd és a hengermalom építésének munkálatairól, az Iparegyesületről és az iparműkiállításról stb./A magyar sajtó története 1705-1848
Korabeli, egyszerű félvászon kötésben.

további képek