Nyul éneke, - Mellyben a’ maga nyomorúságát sirattya, és ártatlanságát kinek-kinek eleibe adgya.

Az ő maga tulajdon nótájára. Ki-jött 1714. Esztendőben, és mostan nagyobb múlatságnak okáért újonnan ki-bocsáttatott Turóczi-Trostler József által.
Megjelent 600 példányban.

A Nyúl éneke egyik legnépszerűbb s még ma is élő ponyvaemlékünk. Legrégibb ismert kiadása 1714-ben jelent meg, de kétségtelenül jóval előbb írták. A század végéig egyre újból kiadják, azonos szöveggel, változatlan terjedelemben.
A vers ősalakját (vagy rövidebb változatát) a XVII. század közepéről származó Kájoni-kódex őrizte meg.
A hanyatló középkor, a humanizmus, Luther kora szereti állatmesék, hasonlatok és példák mögé bujtatni szatirikus támadásait és erkölcsi felháborodását. A Nyúl panaszának ötlete is ebben a hagyományban gyökerezik.
Aki mai szemmel és modern ízléssel közeledik a Nyúl énekhez, aligha lát benne egyebet együgyű tréfánál. Talán felismeri egy-két ironikus-szatirikus célzását, de képtelen lesz felfedezni mélyebb vonatkozásait vagy a nyúl bőbeszédűségéből kihallani egy rejtett társadalom- és osztály szatíra hangját. Pedig bizonyos, hogy eredetileg ilyen szatíra jegyében született. Aztán: alig van ponyvánk, amelynek története határozottabban, tisztábban mutatná, hogyan cserélödnek ki a magasabb és alsóbbrendű műveltség értékei.

Fűzve, kiadói borítékban.