Fehéregyháza 1849. július 31-én, a Józef Bem és Lüders orosz tábornok csapatai között lefolyt ütközet után került fel a magyarok mentális térképére. Tudjuk róla, itt zajlott a "segesvári csata", amelyben eltűnt a szabadságharc ikonikus alakja, a költő Petőfi. Ami a korban egysoros újsághír volt - "…koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett" - talán éppen a világosi fegyverletétel időbeli közelsége miatt, az idők során tragédiává nőtt: az egyszerű honvéd-tömegsírból nemzeti gyászhely lett. Az önkényuralom évtizedei után a terület birtokosa, gróf Haller Ferenc bekerítette az akkor ismert hármas tömegsírt és föléjük hársfákat ültetett. Majd 1874-ben egy fiatal, héjjasfalvi származású református pap gyűjtést indított egy emlékműre s meggyőzte a segesvári Magyar Kaszinót, álljon élére országos szervezésnek, legyen minden évben évfordulós megemlékezés. A kiterjedt országos mozgalom eredménye a szabadságharc 50. évfordulójára elkészülő emlékmű - a talapzatot a Segesváron is működő építész, Alpár Ignác (1887-88-ban), a tetején lévő turulmadarat Köllő Miklós szobrász készítette 1898-ban, a segesvári hegyoldalban, a vár csúcsán álló Petőfi-szoborral együtt./Kalla Zsuzsa/Rubiconline
bővebben: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nemzeti_zarandokhely_es_vagy_elo_eleven_muzeum_feheregyhaza/
A felvétel ez utóbbi elkészültének ünnepségén készült. Jól láthatóak a képen a frissen ültetett facsemeték. Az ünneplők sorában valószínűsíthetően Haller Ferenc és a szobrász Köllő Miklós is jelen vannak.

A fényképet Polder János segesvári fotográfus készítette. A fotó felülete enyhén karcos, hordozókartonjának sarkai kissé kopottak.
Kiegészítő képünkön az emlékmű állapota napjainkban.

További képek