Sorozat: Belépő.

Tartalomjegyzék a "további adatok"-nál.

Molnár Gábor Tamás a 90-es évek közepén indult irodalomtudósok generációjához tartozik. A kötet tanulmányainak többsége konkrét szövegek, köztük a magyar kritikai életben alulreprezentált szövegek ismertetésével és értékelésével foglalkozik: így a Határ Győző Sterne-fordítását, John Barth vagy Kenneth Burke magyarul kiadatlan műveit, Lovik Károly olykor leporolt művét vagy Lengyel Péter egy kevésbé olvasott regényét elemző írások e tekintetben is hozzájárulhatnak a magyar irodalomkritikai horizont bővítéséhez. A Kertész-tanulmányt egyesek a Sorstalanság „szakmai recepciójának kezdeteként” értékelik. Ugyanakkor a szerző komoly irodalomelméleti érdeklődése azt is eredményezi, hogy a szövegértelmezések többnyire általános (olvasáselméleti, elbeszéléselméleti, esetenként akár kultúraelméleti) következtetésekhez vezetnek, melyeket a tárgyalt szövegektől elvonatkoztatva is kamatoztatni lehet. Molnár Gábor Tamás számos irodalomelmélettel foglalkozó pályatársánál komolyabban elkötelezett az irodalom pedagógiájának irányában, s ez gyakran nyomot hagy a tanulmányokon, anélkül, hogy egyszerű ismeretterjesztéssé fokozná le a gazdag eszköztárral fölépített elemzéseket. A tanulmányok némelyikében (főként az elmúlt néhány évben születettekben) a napjainkban lezajló „kultúratudományi fordulat” reflexiója is fölfedezhető, eredeti, polémikus éllel.

további képek