categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Kemény Katalin : ...de a sivatag / Levelek a halott baráthoz
- description
- additional information
…de a sivatag
Műfaja iránt érdeklődve a szerző parabolaként határozta meg írását. E definíció érvénye kiderül mihelyt elolvassuk azt, amit Kemény Katalin másutt Franz Kafkáról mond: „Kafka művei valóban parabolák. Mert téves hiedelem, hogy a parabola valamely rejtett fogalmi, erkölcsi, vagy más mögöttes tartalom művészi felöltöztetése lenne. A parbola a kimondhatóság szintjén legközelebb kimondhatatlan léttörténetünkhöz. Nincs egyetlen megfejtendő titkos értelme, sem levonandó tanulsága.” Ugyanígy ez a sivatagi bolyongás. Értelme, akár magának a létnek számtalan, s ha mégis titokzatos, olyanképpen az, mint a déli nap árnyéktalan pillanatában megvilágította táj teljes káprázata. A sok közül a mű másik lehetséges kulcsa bizonyára a mottó: az égből (ex coelis) származó, onnan lezuhant parányi mag – nem lehet ennél semmi súlyosabb – a földi száműzetésen (ex illis – exilium) végigpereg, és nem marad belőle egyéb, mint egy a felfoghatatlanba guruló porszem.
„Senki sem önmagának ír, mint ahogy senki sem önmagát szereti” – olvassuk a Levelek a halott baráthoz c. kötetben. Ha pedig így, igaza van annak a gondolkodónak is, aki állítja, hogy az irodalmi műfajok kialakulását, formáját az határozza meg, ki kit, kiket akar megszólítani. A levél, ez a legszemélyesebb műforma magáé a megszólításé: a barátságé. Ezt az 1941 óta fiók mélyén rejtőző írást lényege szerint a barátság könyvének nevezhetők, nemcsak azért mivel a megszólítás intenzitásával életre kelti „azt a valakit, akit úgy hívunk, hogy te”, hanem mert a barátság tüzében az én korlátaitól megszabadulva a szólító maga is megszólítottá válik, megszólítottá égtől és földtől. – Az utolsó lapra érve az olvasó azt kérdezi: a csillag, a madár, a fűszál szólította-e meg a vándort, vagy azok csak feleltek a megszólításra?
Műfaja iránt érdeklődve a szerző parabolaként határozta meg írását. E definíció érvénye kiderül mihelyt elolvassuk azt, amit Kemény Katalin másutt Franz Kafkáról mond: „Kafka művei valóban parabolák. Mert téves hiedelem, hogy a parabola valamely rejtett fogalmi, erkölcsi, vagy más mögöttes tartalom művészi felöltöztetése lenne. A parbola a kimondhatóság szintjén legközelebb kimondhatatlan léttörténetünkhöz. Nincs egyetlen megfejtendő titkos értelme, sem levonandó tanulsága.” Ugyanígy ez a sivatagi bolyongás. Értelme, akár magának a létnek számtalan, s ha mégis titokzatos, olyanképpen az, mint a déli nap árnyéktalan pillanatában megvilágította táj teljes káprázata. A sok közül a mű másik lehetséges kulcsa bizonyára a mottó: az égből (ex coelis) származó, onnan lezuhant parányi mag – nem lehet ennél semmi súlyosabb – a földi száműzetésen (ex illis – exilium) végigpereg, és nem marad belőle egyéb, mint egy a felfoghatatlanba guruló porszem.
„Senki sem önmagának ír, mint ahogy senki sem önmagát szereti” – olvassuk a Levelek a halott baráthoz c. kötetben. Ha pedig így, igaza van annak a gondolkodónak is, aki állítja, hogy az irodalmi műfajok kialakulását, formáját az határozza meg, ki kit, kiket akar megszólítani. A levél, ez a legszemélyesebb műforma magáé a megszólításé: a barátságé. Ezt az 1941 óta fiók mélyén rejtőző írást lényege szerint a barátság könyvének nevezhetők, nemcsak azért mivel a megszólítás intenzitásával életre kelti „azt a valakit, akit úgy hívunk, hogy te”, hanem mert a barátság tüzében az én korlátaitól megszabadulva a szólító maga is megszólítottá válik, megszólítottá égtől és földtől. – Az utolsó lapra érve az olvasó azt kérdezi: a csillag, a madár, a fűszál szólította-e meg a vándort, vagy azok csak feleltek a megszólításra?
condition: | |
category: | Books > Literature > Novel > |
publisher: | Életünk Könyvek, 1993 |
item number / ISBN: | 0000209 |
binding: | cloth bound (in original dust jacket) |
pages: | 116 |
language: | Hungarian |