A ​kötet a szerző mintegy 20 évi kutatómunkáját összegezi, mely kutatómunkának hármas célja volt. Egyrészt újra átrostálta és kiegészítette a Kossuth-emigráció történetének szétszórt, nehezen hozzáférhető román vonatkozású iratanyagát, és ezzel párhuzamosan a régi és az új adatokat az emigráció törekvéseinek és akcióinak nemzetközi összefüggéseibe helyezte.
Másrészt az emigráció megegyezési kísérleteinek igen szerény sikereire való tekintettel fel kívánta tárni ezek mélyebb, a nemzetközi politikán és nagyhatalmi érdekeken – érdekellentéteken túlmutató okait és összefüggéseit. Ezeket a fő- és mellékszereplők – a szemben álló magyar és román tárgyalópartnerek – társadalmi környezetének, gondolkodásmódjának történelmileg meghatározott eltéréseiben, formálódó helyzet- és nemzettudatuk sajátosságaiban és azok egymáshoz való fáziskülönbségeiben vélte felfedezni. Ezáltal olyan – társadalom- és mentalitástörténeti – nézőpontra tett szert, mellyel sikerült újszerűen feltárnia és elemeznie a magyar-román külpolitikai, hatalompolitikai természetű érdekellentétek mögött megbúvó szemléletikoncepcionális és – ebből következően – nemzetstratégiai ellentéteket.
Végül pedig mindezzel összefüggően a megegyezésre és a magyar-román megbékélésre irányuló, bár csekély eredménnyel járó, makacsul ismétlődő erőfeszítések objektivitásra törekvő felmutatásával az emberi tényező szerepét, fontosságát próbálta kidomborítani.
Mindezek miatt a könyv nem csupán a történészek, hanem a szociológusok, politológusok, politikusok, sőt a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is joggal tarthat számot.