categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
György Péter : Művészet és média találkozása a boncasztalon
- description
- additional information
Művészeti tanulmányok a művészet (története) után.
György Péter könyvének címe – a szellemes Duchamp-parafrázis – kitűnően fejezi ki, miről is szólnak a benne található tanulmányok. A szerző (sokadmagával együtt) úgy véli, hogy a művészettörténet, a kanonikus, klasszikus művészettörténet véget ért a nyolcvanas években, művészet azonban létezik. Ez a művészet viszont nemcsak olyan világban él, amelyben a média uralkodik, hanem maga is integráns része a médiának, a reklámnak, az óriásposztereknek, a videókultúrának stb. Azok a művészek (Cindy Sherman, Richard Prince, Jeff Koons, Robert Mapplethorpe stb.), akik sajátos alkotásaikkal, ez alkotások mélyreható és újszerű elemzésével szerepelnek a kötetben, egytől egyig arra példák, hogy a posztmodern társadalom pluralizmusa, szubkultúráinak interferenciája, médiáinak sokszínűsége nemcsak elmondható e társadalom sajátos, és hovatovább kizárólagossá vált nyelvén (nyelvein), ám épp e nyelvek teszik lehetővé, hogy olyan valóban jelentős alkotások szülessenek, mint pl. Mapplethorpe „nyitott” gay-művészetének reprezentatív darabjai, vagy mint a Benetton-reklámkampány által feldobott Olivier Toscani „műalkotásai”. György Péter kötetének egyik legvonzóbb sajátossága, hogy a történet- és művészetfilozófiai absztrakciók szerves egységben szerepelnek nála az „életes” bemutatásokkal, szellemes sztorizásokkal, valamint hogy a művek gondos elemzése nem független a kor – és világállapot értelmezéseitől. A kötet így – egyszerre lehet érdekes olvasmánya az újdonságok iránt érdeklődő olvasóknak, valamint fontos része a posztmodern szakirodalomnak.
György Péter könyvének címe – a szellemes Duchamp-parafrázis – kitűnően fejezi ki, miről is szólnak a benne található tanulmányok. A szerző (sokadmagával együtt) úgy véli, hogy a művészettörténet, a kanonikus, klasszikus művészettörténet véget ért a nyolcvanas években, művészet azonban létezik. Ez a művészet viszont nemcsak olyan világban él, amelyben a média uralkodik, hanem maga is integráns része a médiának, a reklámnak, az óriásposztereknek, a videókultúrának stb. Azok a művészek (Cindy Sherman, Richard Prince, Jeff Koons, Robert Mapplethorpe stb.), akik sajátos alkotásaikkal, ez alkotások mélyreható és újszerű elemzésével szerepelnek a kötetben, egytől egyig arra példák, hogy a posztmodern társadalom pluralizmusa, szubkultúráinak interferenciája, médiáinak sokszínűsége nemcsak elmondható e társadalom sajátos, és hovatovább kizárólagossá vált nyelvén (nyelvein), ám épp e nyelvek teszik lehetővé, hogy olyan valóban jelentős alkotások szülessenek, mint pl. Mapplethorpe „nyitott” gay-művészetének reprezentatív darabjai, vagy mint a Benetton-reklámkampány által feldobott Olivier Toscani „műalkotásai”. György Péter kötetének egyik legvonzóbb sajátossága, hogy a történet- és művészetfilozófiai absztrakciók szerves egységben szerepelnek nála az „életes” bemutatásokkal, szellemes sztorizásokkal, valamint hogy a művek gondos elemzése nem független a kor – és világállapot értelmezéseitől. A kötet így – egyszerre lehet érdekes olvasmánya az újdonságok iránt érdeklődő olvasóknak, valamint fontos része a posztmodern szakirodalomnak.