Novák László: Mezővárosi népművészet - Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd

Amikor népművészetről beszélünk, általában egy-egy közismert vidék vagy helység sajátos egyéniségű díszítőkultúrájára gondolunk, amelyet egy-egy tárgyegyüttes reprezentál: a díszesség, hímzés alapján különböztethető meg egymástól a kalocsai, matyó, bujáki, kalotaszegi, vagy a kapuvári viselet; a faragás sajátossága ötvözi egységes keretbe a somogyi pásztorművészetet; vagy az alkalmazott motívumkincs, szín-és formaváltozatosság teszi jellemzővé az egyes fazekas központokban készült cserépedényféleségeket. Színesség; díszítettség, az ornamens elemek gazdagsága határozza meg valamennyi népművészeti központ egyéni arculatát. A mezővárosok - közöttük is elsődlegesen Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd - népművészetében mi a sajátosság, tehetjük fel jogosan a kérdést? Milyen tárgycsoportok emelkednek a többi fölé melyek értékrendje eltér a szokványos funkcionális eszközök, szerszámok, ruhadarabok világától, s meghatározzák ugyanakkor az egyéni karaktert, a mezővárosra jellemzőt. A díszítettség milyen körülmények között jut kifejezésre, mik a hordozói, kifejezői? Számos kérdés vetődik fel; s hogy eligazodhassunk a mezővárosi népművészet létéről vagy nemlétéről. Alaposan, körültekintően szükséges vizsgálódás alá venni a hagyományos mezővárosi kultúrát. Nemcsak a népviselet a domináns tényező, a mezővárosi tárgyi kultúra egészének értékelése is - összefüggéseikben, együtthatásukban, a társadalmi-gazdasági viszonyok általi determináltságban - szükségszerű célkitűzés.