A jövő filmje a hologram, vászon se kell, a levegőben, mintegy a semmin jelenik meg a kép. Nincs új a nap alatt. Akinek az ősrégi hologramot elhúzták a szeme előtt, a derűs látványtól talán még arról is megfeledkezett, ha előbb elhúzták a nótáját. Egyszerű, olcsó eszköz ez arra, hogy akinek a szeme elé tartják, érezze magát a hetedik mennyországban, holott egyáltalán nem ott van, talán épp a pokol hetedik bugyrában. Ez az élet-halált, gondot, búbajt, feladatot feledtető ősművészet a mézesmadzag. Mézesmadzag-e csakugyan a művészet? Erre a kérdésre keres feleletet hétről hétre, napról napra Zay László. Újságíró, kritikus, publicista: negyedszázad óta írja filmkritikáit és a kultúra minden más területével foglalkozó cikkeit, egymáshoz mérve műveket s az embert, akihez a művészet szól s akiért a művészet szól. Ebben a kis kötetben is azt kérdezi a szerző: a művészet tükrében ha belenéz az ember, mit lát benne, mit lásson benne?