categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Bánó Endre (graf.) : Hitchcock - Az ember aki túl sokat tudott. (The Man Who Knew Too Much, 1956.)
- description
- additional information
Rendező: Alfred Hitchcock.
Főszereplők: James Stewart és Doris Day. Díjak: Oscar-díj, 1957., legjobb betétdal (Jay Livingston–Ray Evans: Whatever Will Be, Will Be (Que Sera, Sera) – „Ahogy lesz, úgy lesz”). Méret: 84 x 57 cm., kétrét hajtva, halvány hajtásnyomokkal, egyébként hibátlan állapotban. Az ember, aki túl sokat tudott-at a filmőrültek az "öt elveszett Hitchcock" egyikeként emlegetik (a másik négy a Hátsó ablak (1954), A kötél (1948), Bajok Harryvel (1955), és a Szédülés (1958) mivel ezek harminc évig nem voltak elérhetőek, mert a jogaikat Hitchcock visszavásárolta és a lányára hagyta. Először 1984-ben vetítették őket újra és a magyar mozik is ekkor tűzték őket a műsorukra. A "sorozathoz" a MOKÉP egységes arculatú plakátokat készíttetett Bánó Endre grafikussal, melyeken csak a filmek adatai illetve a "HItchcock" felirat betűinek színe cserélődtek. A film pillanatok alatt világslágerré váló, Oscar-díjas betétdalának Magyarországon különös, 1956 utáni áthallásokkal teli története kerekedett: A dal első magyarországi előadója Boros Ida volt, aki 1956 decemberében külföldre távozott, a dalait betiltották, így ezt a dalt is egy ideig tilos volt a rádióban lejátszani, vagy nyilvánosan előadni. Később Hollós Ilona előadásában lett újra sláger, majd a nyolcvanas évek második felében Koncz Zsuzsa vette elő a korábban betiltott dalt, amiről így nyilatkozott: “Én mindig akkor veszem elő a régi dalokat, amikor valamiféle elégedetlenség halmozódik fel bennem”.
Főszereplők: James Stewart és Doris Day. Díjak: Oscar-díj, 1957., legjobb betétdal (Jay Livingston–Ray Evans: Whatever Will Be, Will Be (Que Sera, Sera) – „Ahogy lesz, úgy lesz”). Méret: 84 x 57 cm., kétrét hajtva, halvány hajtásnyomokkal, egyébként hibátlan állapotban. Az ember, aki túl sokat tudott-at a filmőrültek az "öt elveszett Hitchcock" egyikeként emlegetik (a másik négy a Hátsó ablak (1954), A kötél (1948), Bajok Harryvel (1955), és a Szédülés (1958) mivel ezek harminc évig nem voltak elérhetőek, mert a jogaikat Hitchcock visszavásárolta és a lányára hagyta. Először 1984-ben vetítették őket újra és a magyar mozik is ekkor tűzték őket a műsorukra. A "sorozathoz" a MOKÉP egységes arculatú plakátokat készíttetett Bánó Endre grafikussal, melyeken csak a filmek adatai illetve a "HItchcock" felirat betűinek színe cserélődtek. A film pillanatok alatt világslágerré váló, Oscar-díjas betétdalának Magyarországon különös, 1956 utáni áthallásokkal teli története kerekedett: A dal első magyarországi előadója Boros Ida volt, aki 1956 decemberében külföldre távozott, a dalait betiltották, így ezt a dalt is egy ideig tilos volt a rádióban lejátszani, vagy nyilvánosan előadni. Később Hollós Ilona előadásában lett újra sláger, majd a nyolcvanas évek második felében Koncz Zsuzsa vette elő a korábban betiltott dalt, amiről így nyilatkozott: “Én mindig akkor veszem elő a régi dalokat, amikor valamiféle elégedetlenség halmozódik fel bennem”.