Kállay István - Pataky Lajosné (szerk.) : A Balassa család levéltára

Repertórium
Kézirat
Sorozat: Levéltári leltárak 55.

A Balassa család levéltárát a P szekció kisebb családi és személyi fondjairól készült repertórium első kötete is említi. A levéltár akkor, 1968-ban tárgyi átrendezés alatt volt. A most megjelenő kötet a Balassa család iratanyagáról készült repertóriumot tartalmazza. A nagy múltú kékkői és balassagyarmati Balassa család származása a XIII. századig követhető. A család legkiemelkedőbb tagja a magát Balassinak nevező Bálint, de említésre méltó a hírhedt Menyhárt, a Dobó Istvánnal raboskodó János, vagy Imre erdélyi vajda és Ádám kékkői kapitány. Bárói címet Menyhért 1568-ban, grófi címet Bálint 1664-ben, Pál 1721-ben, Ferenc 1772-ben szerzett. A család fénykorát a XVIII. században élte, amikor három helytartótanácsi tanácsost adott: Pált /1734-1771/, Jánost /1756-1785/ és Ferencet /1756-1785/. Közülük legmagasabbra Ferenc emelkedett, ki többek között az úrbéri bizottság tagja, titkos tanácsos, kamarai elnök, horvát bán, illir udvari kancellár volt. Sajnos a család nem minden kiemelkedő tagjának maradt fenn iratanyaga. A család levéltára a Magyar Országos Levéltár P szekciójához tartozik. A korábban évek szerint rendezett iratanyag tárgyi átrendezésére az 1968-1970. években került sor. A rendezésben - a repertórium összeállítóin kívül - részt vett Bakács István, Pap Gáborné, Dzubay Lászlóné és Centgraf Károly. A rendezés során helyreállították a család által rendezett anyag rendszerét, a család által nem rendezett iratokat pedig tárgyi csoportokra /tételekre/ bontották. A levéltár 18 fondra, 484 tételre tagolódik. A törzsegységek száma 19. Az anyag terjedelme 393 r.e. /386 iratcsomó, 2 doboz, 5 kötet/ = 55 iratfolyóméter. Évköre: 1237-1919.
Törölt könyvtári bélyegzésekkel és leltári számmal.